2011. augusztus 4., csütörtök

Kis történet

   Engedjétek meg, hogy elmeséljek egy számomra érdekes történetet.
   Történt egyszer, Tyler születésnapja után kb. 3 nappal, hogy egy lány ismerősöm aludt. Azt álmodta, hogy egy házban van, és szorosan ölel egy fiút. Akkor találkoztak először, és mégis olyan volt, mintha nagyon régóta ismernék egymást. Akkor találkoztak először, és máris ölelték egymást, holott az ismerősöm, nevezzük 'A'-nak az egyszerűség kedvéért, nem szeret másokkal fizikailag érintkezni. Idegenekkel meg főként nem. De a fiúnak, őt meg nevezzük 'B'-nek, nem volt idegenérzete.
   'A' már nem emlékszik, hogy 'B' hogy nézett ki, de akár még Tyler is lehetett. Nem Tyler volt, mert vele már álmodott, és meg tudja különböztetni az embereket, és felismeri azokat, akik különböző időben különböző külsővel jelennek meg, de mind ugyanaz a személy. Szóval 'B' magasabb volt 'A'-nál, és sötét, talán kék ruha volt rajta, esetleg szürke. Semmi extra, farmer meg cipzáros-kapucnis pulóver.
   Aztán történt valami más is, farkasok voltak az álomban, de nem rossz szándékkal jelentek meg. Sőt. 'A' arra már nem emlékszik, hogy mit csináltak, de elkezdett nevetni. Fel is ébredt a nevetésére, de mellette alvó párja kérdése is felébreszthette. Megijedt, nem tudta, mi történt, pedig 'A' csak nevetett.
   'A' meg akarta jegyezni az álmot, de reggelre, délutánra sokat felejtett. Éjjel és reggel még mérges volt párjára, de ez délutánra alábbhagyott. Egyrészt azért, mert felébresztette, másrészt mert talán sosem találkozik újra az idegennel.
    Kora este, mikor 'A' elment fürödni, vitte magával köveit is, egy hegyikristályt, egy turmalint és két sólyomszemet. Az ezt megelőző hetekben sokat tisztította őket folyó vízben, és utána a kádban voltak, amíg nem végzett a fürdéssel. 'A' rájött, hogy ezzel ő is tisztul, a kövek szeretik a vizet, és ugyanolyan hatásosak, ha a vízben vannak, sőt, talán hatásosabbak is. 
   Elkezdett beszélgetni velük, azt mondta, segít nekik, hogy ők is segítsenek neki. A hegyikristály megszólalt, és azt mondta, hogy 'A' másnap őt vigye magával a zsebében. 'A' a turmalint vitte magával aznap.
   Miután megegyeztek ebben, 'A' az álmára gondolt, sajnálta, hogy nem volt alkalma jobban megjegyezni az idegent. A hegyikristály kérdezősködni kezdett, hogy mire emlékszik, hogy nézett ki az idegen ('A' így jött rá, hogy noha hasonlított Tylerre, nem ő volt az), és hogy ismerte-e. Ez az érdekes kérdés többször is feljött. Nem ismerte, hisz akkor találkoztak először, mégis ismerte, ismerősnek érezte, hisz nem viselkedett volna így. Csak arra emlékezett, hogy nagyon jó érzés volt mellette lenni.
   'A' megkérdezte a hegyikristályt, hogy miért segít neki a kérdéseivel, mire a hegyikristály magától értetődően azt válaszolta, hogy az előbb 'A' azt mondta, hogy segít nekik, ha ők is segítenek neki. A következő napi "együttlétért" cserébe segít az emlékezésben.
   Így beszélgettek perceken keresztül. Egyszercsak - maga sem tudja, mi késztette erre, de - 'A' megkérdezte a hegyikristályt, hogy hiányzik-e neki az aventurin, amit az öccsénél hagyott.
   És ekkor nagyon meglepődött, mert az volt a válasz, hogy "Nem ismertük annyira." Így, nem ismertük.
   Ami még furcsább, hogy a kisebbik sólyomszem válaszolt a hegyikristály helyett. 'A' egyből a hegyikristályhoz fordult, hogy megkérdezze, ezért nem volt vele az elmúlt időszakban. A hegyikristály csak szerényen mosolygott.
   És ekkor még jobban meglepődött, mert összekapcsolta a sólyomszemeket az álmával, az ismerős idegennel, és rájött, hogy az idegen nem más, mint a nagyobbik sólyomszem.
   Mikor a vízben voltak a kövek, 'A' megpróbálta elképzelni őket, hogy néznek ki, és egy nagyon kicsi pillanatra, de megjelent előtte mind a két sólyomszem alakja. Ezt visszaidézve tisztává vált, hogy olyanok, mint amilyenek akkor voltak: a kisebbik fiatalabb, komolytalan, a nagyobbik pedig az idegen az álmából.
   A hegyikristály társaságot gyűjtött maga mellé.
   Óvatosan megkérdezte, hogy a turmalin is..., de az volt a válasz, hogy ő még nincs olyan régóta velük, bár a hegyikristály őt is bírja.
   'A' ekkor a neveken kezdett el gondolkodni, hogyha most megérinti a sólyomszemeket, ugyanúgy látná a nevüket, mint a hegyikristályét annak idején? Erre a hegyikristály azt válaszolta, hogy az övét is rendesen félrenézte először.
   Azóta megérintette őket, de nem árulták el a nevüket, pedig arra a kérdésre, hogy felkészült-e erre, egyértelmű igen volt a válasz.
   A nagyobbik sólyomszem még nem szólalt meg, csak csendesen figyel.
   A kisebbik pedig nagyon összeillik a hegyikristállyal.    

2 megjegyzés:

  1. azt hittem, valami novella:) Tök jó:)
    kövek egymás közt:))

    VálaszTörlés
  2. :) Azt is mondták, hogy írjak belőle valamit, de mondom, minek, meg hogy mit tudnék írni?:)
    Aztán gondoltam, mégis megosztom:)
    Ja, egymás között, csak nekem ne essenek:) Mohs-skálán 7-es erősségűek, a turmalin 7-7,5-ös:)

    VálaszTörlés